Feladatom nehézségével tisztában vagyok. Tudom, hogy ezt a szót, Isten, ki se szabad ejtenem. Mindenféle más neveken kell róla beszélni, mint amilyen például csók, vagy mámor, vagy főtt sonka. A legfőbb névnek a bort választottam. Ezért lett a könyv címe a bor filozófiája, s ezért írtam fel jeligéül azt, hogy: végül is ketten maradnak, Isten és a bor.
A szemfényvesztésre a körülmények kényszerítenek.
Az ateisták köztudomás szerint szánalomra méltóan fennhéjázó emberek. Elég, ha Isten nevét megpillantják, a könyvet tüstént a földhöz vágják. Ha rögeszméjüket megérintik, dührohamot kapnak. Azt hiszem, ha ételről, italról, dohányról, sze-
relemről beszélek, ha a rejtettebb neveket használom, be lehet őket ugratni. Mert amellett, hogy elbizakodottak, ugyan olyan mértékben ostobák. Az imának ezt a fajtáját például .egyáltalán nem ismerik. Azt hiszik, hogy csak templomban
lehet imádkozni, vagy úgy, hogy az ember papi szavakat mormol.
Az ateisták a mi lelki szegényeink. E kor leginkább segítségre szoruló gyermekei. Lelki szegények, azzal a különbséggel, hogy a mennyek országára alig van reményük. A múltban sokan haragudtak reájuk és harcoltak ellenük.
Annak egyébként, hogy oly sokat vitatkoztak velük, más oka is volt. A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs.
Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és kores kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek.
És pedig nemcsak hisznek.
Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Hormony csodatevő vizeletéről.
Az ateista vallás szentje persze nem Szent Hormony, hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil.
Az ateista bigottéria neve materializmus.
Ennek a vallásnak három dogmája van:
lélek nincs ~ az ember állat - a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek az Istentől. Böhme azt mondja róluk,hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak.
Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni.
Ehelyett persze még jobban félnek.
Hamvas Béla: A bor filozófiája
